Egy rendszergazda naplója…
A Prusa i3 MK2 nyomtatóm beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, így a Prusa Research újabb fejlesztésére, egy Prusa i3 MK3 nyomtatóra is beneveztem 2017. októberében. A szállításra sokat kellett várni, de februárban végre kézhez kaptam az MK3 kitet. Ez szokás szerint állt egy hetet az asztalom mellett, mire időm jutott rá, hogy a legkisebb lányom segítségével összeszereljem. Még mindig meglepődök néha, hogy a lányok mennyire érdeklődnek a műszaki dolgok iránt.
A C64, Spectrum, TVC és társainak korszakában meglehetősen kevés C128 jutott el Magyarországra. Nem is számítottam rá, hogy valaha is hozzám kerül egy Commodore 128. Én nem kerestem ilyen gépet az online piactereken, hiszen teljesen esélytelennek láttam egy hiánytalan, műkődő vagy legalábbis javítható C128 példányt találni. Talán a sors másképp akarta, mert egy szépen megóvott, működő példány a saját dobozában költözött hozzám.
A 3D nyomtatómat már csak Petrocellinek becézem. Készül ugyanis a háza, folyamatosan. Szinte minden nap hozzáteszek valami apróságot. Mégis pont ugyanúgy haladok vele, mint az egykori sorozatban végig egy lakókocsiban lakó ügyvéd, Anthony Petrocelli. A minap egy filament tartót alkottam hozzá, mert a Prusa i3 MK2 gyári tartója nem praktikus a gyakori filament cseréknél, és az Ikea Lackból készülő szekrényben nem tervezem a filament dobot a nyomtatóval egy zárt térben tartani.
A nyomtatóm az ideje nagy részét az Ikea Lack asztalkákból építgetett szekrénye összekötő elemeinek nyomtatásával tölti. Azért minden nap próbálunk valami apróságot nyomtatni ezek mellé, így gyűlnek a kis Pokemon és egyéb figurák is. Ma egy fejhallgató tartót terveztünk és nyomtattunk az egyik lánynak az Ikea Ivar polcához.
Az elektronikával foglalkozva sokszor belefut az ember olyan problémába, hogy egy-egy chipet, modult vagy egyebet tesztelni kellene. Ilyenkor legegyszerűbb megoldásként egy Arduino után kaptam, ahol a megfelelő library megléte esetén néhány programsorral könnyen tesztelhető egy SPI, I2C vagy egyéb eszköz. Természetesen van ennél egyszerűbb és jobb megoldás, ez pedig az open-source Bus Pirate.
A GoodFET építés kapcsán elgondolkoztam, hogy vajon miért kell 30 programozó/debugger, amikor a legtöbb eszköz a néhány szabványosított protokoll valamelyikét használja? Ennek egyáltalán nem szükségszerű így lennie, de bizonyos okokból kifolyólag a gyártóknak ez így jó.
A napokban gondolkoztam el azon, hogy vajon mennyi régi gép pihen a mellettem lévő polcon. Összeszámoltam. Sajnos, még nem mind működőképes, de mindegyiknek eljön majd az ideje.
A napokban érkezett hozzám még néhány TED alapú, 8 bites Commodore. Két C16 és egy Plus4 gépből áll a csomag, hiányosak, piszkosak, egyelőre nem működnek. Természetesen a szakbarbárok kezeinek nyomait is viseli mind. A patkolt biztosítók, a „takonnyal” ragasztott sérülések, a kiszakadt menetek, a szétnyalt csavarok első ránézésre is szemet szúrnak. Nem is érnek sokat, legalábbis forintokban kifejezve.
Néhány éve még minden számítástechnikai boltban kapható volt floppy lemez. Mára nem csak a meghajtók, de a lemezek is keresett ritkasággá váltak. Egy csomaghoz ennek ellenére reális áron sikerült ma hozzájutnom, mindösszesen 500 Ft-ba került.
A napokban egy Videoton gyárból kikerült, eredeti Spectrum Emulátor kártya akadt a kezeim közé. A kártya lehetővé teszi az Enterprise 128 gépen is a ZX Spectrum programok futtatását. Az EP128 az olcsósított kivitele ellenére is az egyik legkedvesebb gépem, emiatt az áron alul meghirdetett kártyára azonnal lecsaptam. Az eladó nem is igazán tudta mi ez, vélhetően a Videoton címke miatt hirdette meg „fogalmam-sincs-mire-jó” TVC alkatrészként.