Egy rendszergazda naplója…
A Prusa i3 MK2 nyomtatóm beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, így a Prusa Research újabb fejlesztésére, egy Prusa i3 MK3 nyomtatóra is beneveztem 2017. októberében. A szállításra sokat kellett várni, de februárban végre kézhez kaptam az MK3 kitet. Ez szokás szerint állt egy hetet az asztalom mellett, mire időm jutott rá, hogy a legkisebb lányom segítségével összeszereljem. Még mindig meglepődök néha, hogy a lányok mennyire érdeklődnek a műszaki dolgok iránt.
A 3D nyomtatómat már csak Petrocellinek becézem. Készül ugyanis a háza, folyamatosan. Szinte minden nap hozzáteszek valami apróságot. Mégis pont ugyanúgy haladok vele, mint az egykori sorozatban végig egy lakókocsiban lakó ügyvéd, Anthony Petrocelli. A minap egy filament tartót alkottam hozzá, mert a Prusa i3 MK2 gyári tartója nem praktikus a gyakori filament cseréknél, és az Ikea Lackból készülő szekrényben nem tervezem a filament dobot a nyomtatóval egy zárt térben tartani.
A nyomtatóm az ideje nagy részét az Ikea Lack asztalkákból építgetett szekrénye összekötő elemeinek nyomtatásával tölti. Azért minden nap próbálunk valami apróságot nyomtatni ezek mellé, így gyűlnek a kis Pokemon és egyéb figurák is. Ma egy fejhallgató tartót terveztünk és nyomtattunk az egyik lánynak az Ikea Ivar polcához.
Az otthoni 3D nyomtatás még eléggé gyerekcipőben jár. A nyomtatók drágák, az anyagok még drágábbak, a nyomtatás minősége pedig még ideális esetben is messze van pl. a fröccsöntés minőségétől. Ehhez jön a nyomtatási idő, ami egy nagyobb model esetén akár több napig terjedhet. Vannak ugyan ellenérvek, de előbb-utóbb mégis sokan eljutunk oda, hogy egyszerűen kell egy 3D nyomtató. Legtöbben azért, mert még a legegyszerűbb, legolcsóbb gép is csodát tud, képes fizikai valósággá alakítani egy tervet, egy elképzelést. A 3D nyomtatóval kütyümániások kezébe gyakorlatilag a tárgy-teremtés lehetősége kerül.