Kicsit megcsúsztam a blogom vezetésével, mert az elmúlt hónapokban kissé megcsappant a szabadidőm mennyisége. Csak a napokban vettem észre, hogy már a forrasztópákámon is vastagon ül a por, hónapok óta nem jutottam a hobbijaim közelébe sem. A fogorvosi kálvárián rég túl vagyok, de az utolsó 1-2 kezelés naplóbejegyzései régóta csak a vázlatok mappájában pihennek. Igyekszem utolérni magam, és hamarosan 1-2 bejegyzéssel bővíteni a blogomat, hiszen volna miről írnom.
És most vissza a fogorvosi kezelésekhez…
A tizenharmadik kezelés
A kezelés előtt még naivan azt hittem, hogy az utolsó kezelésem napja virradt fel. Gondolom a kezelés 13. sorszáma nem volt épp szerencsehozó. A lazának ígérkező tömésnek ugyanis útjába állt egy kis fogkő, a fogorvosom arcáról leolvashattam, hogy a fogkőproblémák még megkeserítik az életem. Úgy tűnik ez a mumus még kísért engem. Csak tudnám mit rontok el. Leginkább úgy sejtem, hogy a tizensok kezelés miatt fellépő problémák, az ideiglenes tömések és az itt-ott fájó gyulladások miatt nem sikerült megfelelő alapossággal elejét vennem eddig a fogkőnek. Úgy érzem én minden megtettem, de bármennyire kínos is, így alakult. Egy nagybani fogkő-ős-termelőnek érzem magam.
A tömés helyett most röntgent és fogkőmentesítést kaptam, a tömést szokás szerint a vérzés tette lehetetlenné. A röntgennél minden szerénység nélkül állíthatom, hogy már iszonyú profin tartottam az újjammal a kis bizbaszt. Hiába no, a rutin az rutin. Az ultrahangos fogkőmentesítést viszont szokás szerint végigszenvedtem. Kellemetlen, fáj, stb., de fura módon lassan már a depuráló-fej szótól sem rezzenek össze, lassan teljes lesz a kondicionálásom?
A sok kérdésemre kaptam néhány útmutatást és jó tanácsot a doktornőtől.
- Többet kell(ene) nyers ételeket rágnom. Ez nem fog menni. Sajnos, még az alma sem vonz, a nyers sárgarépa meg még kevésbé.
- Elektromos fogkefe. Ezt már kipipáltam egy ideje, csak a folytonosan itt-ott fájó íny miatt nem álltam még át rá.
- Rágózás. Ezzel nincsenek elvi bajaim, csak valami értelmes íz kellene.
- Parodontax szájvíz az ínyvérzésre. A Colgate ízét már nagyon megszoktam, hisz abból meglehetősen sok litert elöblögettem, főleg az elmúlt pár hétben. A Parodontax íze viszont egyszerűen pocsék. Tudom, ez nem élvezeti cikk, csak gyógyszer, de ennyire? Sebaj, ha ez kell, akkor ezt használom, mindent az egészségért!
Itt kell megemlítenem, hogy a szép új, tölthető Oral-B elektromos fogkefémmel olyan szinten bénázok, hogy ha egy rejtett kamerás felvételem felkerülne a Youtube-ra, akkor Mr. Bean nyugodtan vissza is vonulhatna. Próbálom tudományos megalapozottsággal végezni a fogmosást. 2 percig, azaz kvadránsonként 30 másodpercig. Minden fogfelszint megfelelő ideig, megfelelő nyomással, ahogyan a nagy könyvben írva és a bemutató videókban mutatva van. Csak mit kezdjek a tudományommal, amikor a fogkrémből valahogy mindenhová (az egész fürdőszobában mindenhová!) több jut, mint a fogakra? Igyekszek én, csak egyszerűen ez a félig önálló életet élő fogkrém-fröcskölő nem azt akarja, amit én. Azt hiszem még kell pár nap, míg betöröm ezt a szörnyet.
Remélem, legközelebb már tényleg az utolsó tömésem jön.
A tizennegyedik kezelés
Úgy gondoltam, hogy alaposan kitapasztaltam a fogorvosi tortúrákat, és a kedvenc fogorvosomat már másnak is szívesen ajánlom. Emiatt az utolsó tömésemre a lányom is elkísért, hiszen neki is időszerű lett a következő fogorvosi vizit. A tömésem nagyjából a várakozásaimnak megfelelően alakult, nem is volt különösebb komplikáció. Az érzéstelenítő a várakozáson felül hatott, csak 5 óra múltán jöttem rá, hogy a doktornő mire is célzott azzal, hogy izomlázam lesz az állkapcsomban, és picit fájhat majd a sok feszegetés, ami ahhoz kellett, hogy a fogközben keletkezett pici szuvasodást betömje. Az 5. óra múltán persze alaposan fejbe vágott a fájdalom, amivel az állkapcsom jelezte, hogy azért történt ott valami. Ha nem a boltban vásárláskor ér, akkor talán kevésbé ütött volna, de így eléggé vacakul jött ki. Az szinte mellékes is, hogy alig tudom kinyitni a számat.
Tudjátok mi az a fogköztisztító kefe? Én nem tudtam, de a fogorvosom ezt javasolta a fogközök még alaposabb tisztításához ott, ahol a fogselyem nem elegendő. Nos, a fogköztisztító kefe tulajdonképpen olyan, mint egy miniatűr üvegtisztító kefe, egy drótszerű valami, amiből spirálisan sörték állnak ki. Szerénység nélkül állíthatom, az elektromos fogkefe kezelésem lassan tényleg beérik, és a fogselyemmel is jól bánok. Ez az 1 mm átmérőjű üvegmosó viszont kifog rajtam. Egyszerűen képtelen vagyok használni. Csak érzésre nem megy, mert nem tudom kitapogatni vele hol kellene a fogaim közé tuszkolni, a tükörből viszont megzavar az irányok felcserélődése. Az ínyt megszúrtam két helyen, majd jött kis pánik, mert profin a fogak közé szorítottam ezt a nyomorult kis drótot. Ez nekem nem fog menni. A ma esti fogmosásom 20 perc fölött volt, és ha csekély mértékben is, de még vérveszteséggel is járt. Sebaj, járni és beszélni sem két nap alatt tanultam meg, és 40 fölött is kell a kihívás.
Visszakanyarodok a rendelőhöz, hiszen a lányomat is kezelték. Azt hittem, hogy rá nem vár tortúra, hiszen nem olyan rég volt a legutóbbi kezelése, és szépek a fogai. Persze nem így alakult. Kiderült, hogy itt-ott fáj neki, és az egyik tömött fogában elhalt az ideg, így gyökérkezelni is kell. Itt most őszinte leszek, engem sokkal jobban megvisel a fogorvosi eszközök látványa és hangja, mint maga a kezelés. Megkérdeztem a lányomat, hogy vele maradjak-e a kezelés alatt. Iszonyúan reméltem, hogy erre azt mondja, hogy „NE!”. Nem így lett, a szeme nem ezt mondta, így a rendelőben voltam a kezelése végéig. Nincs rosszabb szülőként, mint azt látni, hogy a gyerekemnek fáj valami. Ez nyomorult és tehetetlen érzés. Ő viszont bátor és ügyes volt végig. Nagyon büszke vagyok rá, sokkal bátrabb nálam a csaj. Az ő kezeléseiről nem írok többet, mert ha szeretné, akkor majd ő megosztja a történéseket a blogján.
A tizenötödik kezelés
Eltelt 4 hónap az utolsó tömésem óta, és erre a kezelésre bátran jöttem, hiszen nem is kezelés volt tervben, csak egy apró kellemetlenség miatt kéredzkedtem be a fogorvosi székbe a lányom kezelése után. A két legelső metszőfogam olyan közel van egymáshoz, hogy lassan a fogselyem sem tuszkolható be közéjük. és valószínűleg emiatt kissé érzékeny lett a „bal felső egyes”. A doktornő néhány percig tartó reszelgetéssel orvosolta a problémát. Majd a kávé vagy tea fogyasztásom felől érdeklődött… A fenébe, lebuktam. A november-december kissé sok munkával telt, így 4-5 kávé is elfogyott naponta, ami a fogorvosom számára is nyilvánvaló volt. A fogmosásom viszont már bitangul alapos, ezért egy képzeletbeli pirosponttal gazdagabb lettem a fogorvosom részéről. Nem szerénykedek, tulajdonképpen a fogselyem, az elektromos fogkefe és a fogköztisztító ninjája lettem az elmúlt hónapok alatt. Egyetlen vicces tényező, hogy a fürdőszobában töltött időm felét még mindig a fogápolás viszi el, azaz a pár négyzetcentiméter tisztításával ugyanannyi idő alatt végzek, mint minden egyéb részemével. Egy alaposabb fogorvosi tisztításnak azonban lassan elérkezik az ideje. A lányommal úgyis jönnöm kell még, így kértünk kértünk egy dupla időpontot.
A tizenhatodik kezelés
Furcsa, de annak ellenére sem paráztam, hogy tudtam, a legjobban utált kezelés, a depurálás vár. Kaptam egy pocsék ízű lidokain spriclit, majd kb. 1 órán keresztül üldögéltem a székben, amíg végigmatatták a számat. Megszoktam, hogy a depurálás itt-ott érzékeny részbe fut és eléggé fájdogál, de ez most elmaradt. Ez nekem új volt, ledöbbentem a felfedezéstől, hogy nincs (túl)érzékeny rész a számban. Egyáltalán nem volt sok fogkő, inkább csak a kávé miatt volt néhány foltos rész. Itt-ott csiszolt a tömésekből a doktornő, ő nyilván észrevett valami kis tökéletlenséget, ami engem nem zavart. A tisztítás felénél újabb meglepetés ért, az „öblítsen” résznél. Tudom, hogy a depurálásnál a vérzés nagyjából normális, hiszen leginkább a fogíny mentén történik a problémás fogkőlerakodás. Eddig minden alkalommal szépen véreztem is, ahogy azt kell. Most viszont semmi. A depurálás végén szintúgy semmi. Ezzel a doktornő is elégedett volt, szerinte is szép, egészséges az ínyem. A teljes átvizsgálás után kijelentette, hogy minden tökéletesen rendben van a számban, tulajdonképpen csak javultam az elmúlt hónapok alatt. Az sem elképzelhetetlen, hogy legközelebbi alkalommal már fogkő sem igen lesz. Ettől nagyon elégedett lettem.
Nekem egyelőre ez volt az utolsó kezelésem. Talán itt-ott picit girbe-gurba a fogazatom, de mindenütt egészséges. Nincs lukas fogam, nincs fogkövem, nem fáj, nem érzékeny és nem gyulladt semmim. Kb. fél évem és egy eléggé hi-tech laptop ára ment rá az egészséges fogazatra. Persze tudom, hogy fél év múlva jön az újabb kontroll és talán egy fogkőmentesítés, de az már igazán semmiség.