Úgy alakult, hogy a romló látásom miatt újabb monitor beszerzése mellett döntöttem. A két 23 collos monitoromat terveztem lecserélni egy nagyobb méretű és felbontású monitorra, amelyen a munkámat végezhetem. Nem a minden sarkon kapható, olcsó vagy gamer monitorra volt szükségem, de nem gondoltam volna, hogy egy jobb monitor beszerzése ma Magyarországon ennyire nehéz lesz.
Első körben naívan azt hittem, hogy a monitor kiválasztása a legnehezebb feladat. Az elvárások miatt a választás egyáltalán nem volt nehéz, mert a hazai kínálatban csak 4-5 monitor felelne meg, amik között az ár egyértelműen eldöntötte a kérdést. Egy sallangoktól mentes, de eléggé nagy, ívelt kialakítású, IPS paneles LG lett a kiválasztott, amely képes kiváltani a két kisebb monitort.
A modell kiválasztásától számítva kereken 48 nap telt el, mire egy hibátlan monitor előtt ülve ma megírhatom most ezt a bejegyzést. Három hete tönkrement az egyik 23 collos monitorom, amelynek a hiánya meglehetősen megnehezítette a munkámat.
A történet számokban:
- 48 nap várakozás
- 4 kereskedő
- 54 percnyi hívásvárakoztatás
- 6 megrendelés
- 5 lemondás
- 3 pénzvisszatérítés
Hozzá kell tennem, hogy egyik kereskedő sem volt inkorrekt, sőt, igazából mindegyik segítőkész volt. A probléma az, hogy ma Magyarországon a számítástechnikai boltokban (is) raklapszám állnak az olcsó, belépő szintű termékek, de ha annál valamiért egy kicsivel jobbra van szükség, akkor áthághatatlan korlátokba ütköznek a kereskedők és a vásárlók. Az importőr persze igérget, és ha véletlenül akad is 1 termék, akkor azt hiba esetén kicserélni már nem tudják mire. Az importőr hitegeti a kereskedőt, a kereskedő pedig a vevőt.